Egy beadott pályázat az esetek túlnyomó többségében tartalmaz önéletrajzot és kísérőlevelet (vagy motivációs levelet). Ennek a kísérőlevélnek azonban nagyon sok esetben túlzott szerepet tulajdonítanak a pályázók – a különböző fellelhető útmutatások elolvasása után - és elkövetik azt a hibát, hogy a kísérőlevelük jobban megállja a helyét önéletrajzként, mint a tényleges önéletrajzuk.
A kísérőlevél természetesen fontos, sőt bizonyos esetekben külön kiemelik már az álláshirdetés szövegében is, hogy kérik a pályázati anyaghoz. Míg az önéletrajzban objektíven tényeket sorolunk fel, addig a kísérőlevelünk személyesebb hangvételű.

Hiba azonban, ha az önéletrajz rovására írunk terjengős, minden adatot tartalmazó kísérőlevelet. Ilyen például, ha az önéletrajzban csak felsorolás-szerűen feltüntetjük a munkahelyeinket és a betöltött pozíciók megnevezését, majd az ehhez kapcsolódó feladatainkat és fontos információkat a kísérőlevélben részletezzük csak.
Előfordul ugyanis adott esetekben, hogy a kiválasztásért felelős személynek nincs lehetősége végigolvasni minden önéletrajzot a kísérőlevéllel együtt (mert akár több száz pályázat érkezett be egy adott pozícióra és az illetőnek akár több ilyen pozícióval kell egyszerre foglalkoznia az egyéb napi teendőin túlmenően).
Ilyen esetekben elsősorban az önéletrajzokra fókuszálnak, ezért fontos, hogy önéletrajzunk önmagában is megállja a helyét és egyértelműen mutassa a tapasztalatainkat akkor is, ha esetleg nem olvassák el mellé a kísérőlevelünket.

Tehát a lényeg, hogy a kísérőlevél valóban csak kísérőlevél legyen, ne pedig a bővített önéletrajzunk. A kísérőlevél árnyalja az önéletrajzot, de nem helyettesítheti azt.
Terjedelmét tekintve ne legyen több egy oldalnál. Mindig tüntessük fel a pályázott pozíciót, mivel adott vállalat egyszerre több álláshirdetést is megjelentethet. A levél legyen egyedi, igazodva a meghirdetett elvárásokhoz, képességekhez, készségekhez. Sugallnia kell, hogy a megcélzott pozíció elnyerése végett íródott.